Bruncsák András Blogja

2018. október 2., kedd

Rajz - festőosztály nyári tábora, 2018. Július

Önéletrajz

Kecskeméti vagyok, itt élek születésem óta. Középiskolás tanulmányaim alatt (Katona József Gimnázium) sok pálya és tudomány vonzott, de végül is a rajzolás iránti vágy és érzelem lett az erősebb. Szappanos István festőművész szakkörében készültek első stúdiumaim, ő vezetett rá az alkotás örömére, kedves természete, emberi jó tulajdonságai, az általa sugallt pedagógiai attitűd máig is hatnak munkámra.

A szegedi Tanárképző Főiskola rajz szakán 1985-ben végeztem, 1991-ben a Magyar Képzőművészeti Főiskolán kaptam diplomát. Felsőfokú tanulmányaimnál százszorta többre tartom azokat a nyarakat, amelyeket a zebegényi Szőnyi István Nyári Képzőművészeti Szabadiskola murális (freskó) osztályán tölthettem 1983 és 1994 között. Vallom, hiszem, hogy a zebegényi szabadiskola tanári kara emberségben, hitelességben, szakmai ismeretekben, ez időben, országunkban a legjobb volt, s remek egyéniségei közül kimagaslott Jets György, a freskó osztály tanára, Szőnyi István növendéke. Észrevétlen vált sokunk mesterévé, mély embersége, bölcsessége, tiszta őszinte művészet-szeretete tudása révén. Miatta vártuk az új nyarakat, szavai ma is irányítanak.

Zebegényben az alla prima technikák (akvarell, gouache, pasztell) művelése mesterünk sűrű korrektúrája alatt csiszolódott, ezek kedvelt festőanyagaim ma is. A festői, viszonylatokban, értékekben gondolkodást segítette, hogy vázlatainkat a murális műfajokban (freskó szekkó, szgrafittó) fogalmaztuk újra. A freskó osztályon végzett demonstrátori munkám már előkészítette mostani tanítási gyakorlatomat. A mai napig is látvány, tapasztalt élmény alapján készítem akvarell és guache munkáimat. A jobb vázlatokat tojástempera táblaképeken formálom újra.

A zebegényi nyarakat a veránka szigeti ősz váltotta fel. 1996 óta a gemenci plein-air művésztelep állandó résztvevője vagyok. Folyamatos feltöltődést ad a környezet s a jó barátokkal való közös munka. E tapasztalatok nélkül szabadiskolai művészetpedagógiai munkám elképzelhetetlen lenne.

Szappanos István és Jets György rám ható szemléletét így foglalnám össze: Hagyjam a növendék kibontakozó kifejezésmódját érvényesülni, egyéni hangját ne törjem le, én idomuljak hozzá, szakmai tanácsokkal, irányítással őt segítsem, ne stílust tanítsak. Tanítványaimnál, akik már maguk is oktatnak, ugyanezt az attitűdöt vélem felfedezni.

1985 és 1989 között a Kodály Iskola rajztanára voltam. 1988-tól 1997-ig a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola rajz-vizuális tanszékén oktattam képi ábrázolást, annak módszertanát, vezettem a kerámiaműhelyt. Előbb, mint tanársegéd, majd, mint főiskolai adjunktus.

Az oktatási rendszerre rótt terheket s az oktatás színvonalának szellemi-erkölcsi süllyedését látva a szabadiskolázásba távoztam.

Jó döntés volt, jobb, mint egy főiskolai előléptetés.

A Kecskeméti Képzőművészeti Szabadiskola rajz-festő osztályának tanára vagyok 1993-tól.

Itt saját elképzeléseim valósítom meg tanítványaimmal.

Bruncsák András

Bruncsák András Blogja

2018. október 2., kedd

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése